Ki az a Normeston, és miért érdekes ez egyáltalán?

Évtizede kavar a magyar energetikában egy belize-i offshore cég mögé bújó (egy, netán több) orosz állampolgár. Ki lehet az?


2013-ban befújt a szél az Átlátszó szerkesztőségébe egy olvasói tippet arról, hogy

a Mol Zrt. érdekeltségébe tartozó energiakereskedő vállalat  körül valami nem tiszta;

a mondás szerint akkoriban energetikai körökben az a hír járta, hogy a trader cég kajmán-szigeteki másik tulajdonosa mögött Simicska Lajos rejtőzik.

Mint évekkel később, egy másik kiszivárogtatásnak köszönhetően napvilágra került, a későbbi megnevezésén, MET-ként elhíresült cég mögött tényleg az Orbán-éra talán legsötétebb ügye rejlett, amiben némi orosz érintéssel főleg Orbán Viktor-, vagy Csányi Sándor-közelinek tartott figurák kormányzati hátszéllel lapátoltak ki tízmilliárdokat egy gázkereskedelmi szisztémából (erről bővebben lásd a 444 kiváló cikkét).

Simicska éppen nem volt érintett a sztoriban, sőt, úgy tudni, a miniszterelnök és évtizedes barátja szakítását részben pont a MET – a nagy pénzcsinálótól független – aranybányája alapozta meg.

[Kinek a pénzéből csinálták ezt a cikket? Olvasd el itt!]

Amikor az Átlátszó újságírójaként 2013-ban a szerkesztőségbe beesett tipp nyomába eredtem, elsősorban a MET Zrt. tulajdonosi hátterében próbáltam valamilyen Simicska irányába mutató szálra bukkanni. Az egykori oligarcháról érthetően semmit se találtam, és a Mol akkori tulajdonostársáról, a nagy gázügyletes sztoriban érintett kajmán-szigeteki offshore cégről sem sikerült sokat kiderítenem (az időközben a Kajmán-szigetekről Ciprusra költözött, második offshore vállalkozás mögöttes tulajdonosai után viszont hosszadalmas keresésgélésbe fogtam, ennek köszönhetően az Átlátszó tudta először megnevezni a gázos sztori nominális haszonélvezőit).

Jelenléti ív a Mol Energiakerekedő Zrt. 2009. decemberi közgyűléséről.

A cégiratok nézegetése közben felfigyeltem viszont a Mol még korábbi tulajdonostársára, a Normeston Trading Limited nevű belize-i offshore cégre, ami 2009-től 2012-ig volt felesben a magyar vállalat partnere az energiakereskedő cégben.

Ugyan, mégis kit engedett be az energetikai nemzeti bajnok az eredetileg teljesen egyedül alapított, saját tulajdonú vállalatába?

Ez a kérdés akkor sem volt és ma sem szigorúan akadémikus.

Mit kaptak a belize-iek?

A MET extraprofitját lehetővé tévő rendelkezés (blikkfangos megnevezése szerint “a földgáz biztonsági készlet mértékéről, értékesítéséről és visszapótlásáról” szóló fejlesztési minisztériumi rendelet), ami a gyakorlatban államilag garantált, és kimondottan olcsó áron biztosított kivételes gázhozzáférést a MET-nek, ugyanis

már 2011-ben, még a Normeston idején megszületett.

Sőt, a rendelet már a 2011/12-es fűtési szezonra is vonatkozott.

Határozat a Mol Energiakereskedő Zrt. 2011. évi osztalékának kifizetéséről.

Vagyis amikor 2012 áprilisában, még a Normeston részvételével döntöttek közgyűlésen a MET akkori tulajdonosai a megelőző év összesen 11 milliárd 223 millió forintos nyereségének kivételéről, akkor a Normeston is a részben gázkereskedelmi ügyletből származó haszonra szerzett jogosultságot.

Noha a rákövetkező, 2013-as év már a kajmán-szigetekiek regnálása alatt összehozott, összesen 55 milliárdos osztalékját nem érte el a Normeston haszna, a belize-i cég a korábbi évekkel együtt a legkevésbé sem lebecsülendő mintegy 11 milliárd forintot kereshetett a Mollal közös kalandján – és ebben az összegben nem szerepel az ismeretlen ár, amit a kajmán-szigetekiek fizettek a Normeston MET-részvényeiért

[Kinek a pénzéből csinálták ezt a cikket? Olvasd el itt!]

A Normeston emellett a MET (akkoriban a magyarországi Lukoilnak is szállásként szolgáló) budapesti székházának közvetett tulajdonosaként a későbbiekben is érdekelt maradt az energiakereskedő cégben. Az anyagi érdekeltség mellett a Normeston szállásadói szerepe a bizalom kérdése miatt is figyelemreméltó: egy olyan bizniszben, mint a nemzetközi gázkereskedelem, gyanús politikai kapcsolatok nélkül sem választ magának senki olyan fizikai környezetet, ahol az üzleti titkait nem tudhatja teljes biztonságban.

A Normeston ráadásul azóta sem tűnt el a magyarországi energetikai kavarások környékéről: 2014-ben Fazakas Imrével, a magyar-orosz energetikai kapcsolatok örökös összekötőemberével lettek felesben közvetetten érdekeltek a magyar Lukoil-benzinkúthálózatot továbbvivő, Normbenz Magyarország Kft. nevű cégben az orosz vállalat lelépése után.

Az újságíró hibázik

Amikor 2013-ban a Normeston és érdekeltségei körül nézelődve a belize-i cég valós tulajdonosának nyomaira próbáltam bukkanni, egy támpontom volt: az Európai Bizottság egy versenyügyi vizsgálatról kiadott sajtóközleményében még 2009-ben azt közölte,

a vállalat tulajdonosa egy darab orosz magánszemély.

Ez önmagában nem sok; ráadásul – mivel Belize-ben ismeretes a bemutatóra szóló részvények fogalma – legfeljebb az oroszországi kötődés vehető nagyjából biztosra.

Különböző céges és személyes kapcsolódások alapján arra jutottam: elképzelhető, hogy a belize-i cégpapírok Megdet Rahimkulovot, a Gazprom egykori magyarországi helytartóját rejtik. A Normeston körüli homályt jelzi, hogy az egyébként ugyancsak fontos cég valós tulajdonosával kapcsolatban más tippel azóta sem jelentkezett senki.

Most, mintegy öt évvel később, viszonylag biztos vagyok abban, hogy

akkor tévedtem:

noha a Rahimkulov és a Normeston körül mozgolódó személyek ugyancsak gazdag közös történelemmel rendelkeznek (a tatár származású oligarcha és a Normeston-üzlettárs Fazakas Imre például feltehetően még a rendszerváltás előttről, a vidimpexes időkből ismerik egymást), a belize-i cég valószínűleg más irányultságú csapatot rejt.

A hibámat csak részben menti, hogy oroszokat is érintő, magyar vetületű energetikai ügyekben még általában komolyan vehető újságokból is csak úgy ömlik a dezinformáció; anno elkövettem azt a tévedést, hogy építettem nem feltétlenül megbízható kollégák cikkeire.

Pénzzavarok a prágai Kis-Moszkvában

A Normestonnal kapcsolatos legelső, konkrétnak nevezhető információ Csehországban merült fel a tavalyi év végén. Az ottani sztori egy exkluzív csodavillával kapcsolatos. Az ingatlant az orosz Romanenko házaspár vásárolta meg cirka egy évtizede, majd újíttatta fel: a papírokon mindenütt a feleség Yulia neve szerepel, de a velük üzleti kapcsolatba lépők általában azt mondják, a konkrét tárgyalásokat a férj Dmitry Romanenko intézte.

Romanenkóék viszont minden látszat szerint pénzzavarba kerültek, aminek egy csomó jogi bonyodalom lett a vége. A cseh bíróságokat is megjáró ügyekből esett ki a Normeston-kapcsolat is.

A Romanenko-villa. forrás:reporter.cz

A prágai diplomatanegyed “Kis-Moszkvájában”, állami kötődésű orosz szervezetek épületei közt található Romanenko-csodavilla pénzügyei körül már évek óta zörög a haraszt. A megvett telken az építkezést-felújítást először egy cseh építészházaspár cége vitte, de a kifizetetlen számlák miatt először az építőcég, aztán a végül állítólag nem megfelelő helyre (a férjhez kötődő számlákra) érkező utalások miatt a cseh kivitelezők házassága is bedőlt; a pénz- és gyűrűtlenül maradt exfeleség bíróságra vitte az ügyet.

De Romanenkóékkal meggyűlt a baja másoknak is: a felújítást befejező svájci belsőépítészeti cég a cseh Reporter magazinnak névtelenül nyilatkozó munkatársai szerint nekik mintegy félmilliárd forintnyi kárt okoztak. A villát végül 2015 magasságában át szerette volna venni a kínai CEFC cég.

A kínaiak katonai hírszerzésével is hírbe hozott, óriásvállalatnyi méretű CEFC cseh megabefektetéseken keresztül lett volna a cseh-kínai nyitás zászlóshajója, viszont ebből végül inkább menekülés lett. A kínaiak pénzének ide-oda helyezgetéséhez olyan jó tippeket adtak a cseh politikai elit körül sündörgő megoldóemberek, hogy 2018-ra a CEFC európai lerakata után zuhant az öreg kontinensen lévő befektetéseket kezelő shanghai illetőségű holdingcég is, a fővállalat fejét pedig rapportra rendelte Xi Jiping főtitkár.

A lavinát elindító, katasztrofális cseh ügyletek sorában a Romanenko-féle magánkastély körüli pénzmozgások szinte fel se tűntek. Hogy végül a kínaiak jogi tekintetben megvették-e a villát, vagy sem, az nem tiszta: annyi viszont biztos, hogy birtokba nem vették a villát, viszont néhány százmillió forintnyi cseh korona mintha eltűnt volna útközben.

Mit találtak a cseh rendőrök?

A cseh építészek egymás közti vitájából rendőrségi nyomozás is lett, aminek az eddigi eredményeiről a cseh Reporter magazin számolt be. Az oknyomozó- és hagyományos riportokat közlő, nonprofit alapítvány által fenntartott cseh újság úgy tudja, amíg Romanenkóék 2008-10 között rendesen fizették az ingatlanvásárlással és a kivitelezéssel kapcsolatos számlákat, addig

a pénzek utalójaként bizonyos Normeston Trading Limited szerepelt.

Hogy a csehek Normestonja mennyiben egyezik meg a Magyarországon feltűnt, belize-i bejegyzésű Normestonnal, az nem teljesen magától értetődő. A cseh rendőrség ugyanis úgy tudja, az általuk ismert Normeston Trading Limited nem egy belize-i, hanem egy ciprusi címen volt elérhető.

Innen folytatjuk holnap.

Sarkadi Nagy Márton

[Kinek a pénzéből csinálták ezt a cikket? Olvasd el itt!]